Egészség- és Szociális Tudományi Kar

2018.április 27-én a Gál Ferenc Főiskola I. éves hallgatóinak lehetőségük adódott a budapesti Semmelweis Egyetem Anatómiai múzeumának látogatására. Maga a múzeum az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet részét képezi, s mint egy száz éve áll a magyar orvos képzés szolgálatában.  Fennállása óta folyamatosan ívelt át egy évszázadot: amellyel nem csak szemlélteti, de megeleveníti az emberi test szerkezetét, és az érdeklődők kíváncsiságát elégíti ki.

Kis csoportunknak előzetes tanulmányok alapján voltak elképzelései, hogyan is nézhet ki a múzeum, de mindenkit elkápráztatott az épületben rejlő valóságos testrészek sokasága, olyan szürreális élmény volt ez, ami minden elképzelést felülmúlt.

A terem, vagyis az egész múzeum körülbelül két osztályteremnyi méretű, száz négyzetméter mindössze. Kétféle preparátum típus van, a száraz készítmények, amik nincsenek beáztatva, szárító módszerrel készültek, ez feketés-sötétbarna színű, kevésbé annyira tökéletes részletességgel. Ebből viszonylag kevés van, és ezek nagyon régiek, leginkább az érhálózat bemutatására alkalmasak. Kisgyermek és az idős, aggastyán korúak egyaránt megtalálhatóak. Ezen kívül voltak a tipikus, formalinba áztatott, fehérre fakult készítmények. Emberek és állatok, egészséges, és deformitással születettek egyaránt.

A testek felajánlás útján kerülnek be az intézetbe, vagyis az orvostanhallgatók keze alá. Szigorú szabályozás vonatkozik az anonimitásra, a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt. Örök homály fedi nevüket, de minden tanulmányozható testrész mögött egy egész élet története áll.

Van versenye is a „legszebb”, legigényesebb preparátumoknak, amire az orvostanhallgatók a vizsgákon való könnyítés lehetősége miatt mutathatják be tudásukat.  És hogy van-e elég test, érkezik-e elég felajánlás? A válasz, igen. Bárkinek van lehetősége felajánlani, de alaposan átgondolandó, ugyanis a szeretteinknek is szükségük van egy helyre, ahol leróhatják kegyeletüket. Épp ezért az intézmény udvarán emlékhelyet állítottak, amelynek címe: „A holtak tanítják az élőket”.

Amit kiemelnék, egy házaspár felajánlott komplex csontváza, amely a legújabb a gyűjteményben. Milyen szép is az, hogy haláluk után is egymás mellett lehetnek.

Minden egyén más és más, nem csak felépítésileg, egészségügyileg is, amit az utókor a fenn maradt leletekből tanulmányozhat. A szépsége az egésznek hogy bármilyen idős és régi legyen, a jövő nemzedékének tudását bővíti.

Készítette: Deák Orsolya és Suska Kitti
Gál Ferenc Főiskola Egészség-és Szociális Tudományi Kar
Ápolás és betegellátás alapszakos hallgatói