Hirek

A Kiadó ajánlása:

Hogyan tekintsünk a közigazgatásra? A közigazgatás vajon az államé, az emberek pedig – munkatársként vagy ügyfélként – csupán elszenvedik anélkül, hogy alakítanák? Vajon a közigazgatás minden mozzanatát, lépését csakugyan a jog határozza meg?

Gellén Márton „Innovatív közigazgatás? A hazai közigazgatási kultúra, motiváció és mobilitás vizsgálata” című monográfiája nem a közigazgatási jogtudomány eszközével keresi a választ e kérdésekre, így válaszai is eltérnek a hazánkban megszokottól. A kötet kiindulópontja szerint a közigazgatás legfontosabb erőforrása az ember, aki munkatársként, vezetőként vagy  ügyfélként részese egy tágabb közigazgatási kultúrának, amely empirikus alapon kutatható, megismerhető, a kutatási eredmények pedig felhasználhatók közigazgatási szervezetek vezetési feladatainak megoldásában és a tágabb közigazgatás-fejlesztés területén.

A műben közölt kutatási eredmények tartalmazzák a szerző által 2013 és 2016 között végzett empirikus kutatások eredményeit, amelyek alapján megállapítható, hogy a közigazgatás személyi állománya számára kulturálisan is beágyazott és elvárt zárt karrier rendszer a közelmúltban feloldódott, a munkatársak egyre inkább egyéni szempontjaikat mérlegelve viszonyulnak a közigazgatáshoz mint foglalkoztatóhoz, ugyanakkor egyes tudatosan alkalmazott motivációs eszközökkel jelentősen módosítható és javítható a munkatársak elkötelezettsége és teljesítménye. A magyar társadalomban hagyományosan erős a másokon való segíteni akarás, illetőleg a személyes kapcsolatokhoz való erős érzelmi kötődés. Az előbbi átfogó közigazgatás-fejlesztési lehetőséget, az utóbbi pedig vezetői mozgásteret kínál a jó munkatársak megtartására és belső, kreatív energiáik mozgósítására.

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási munka jól parametrizálható, automatizálható elemeit egyre inkább a gépek veszik át, a repetitív emberi munka jelentősége leértékelődik, miközben a szellemi hozzáadott érték, az innováció fokozatosan felértékelődik. Az elektronikus megoldások átvételét és alkalmazását leszámítva azonban az innovációra való hajlamról nem szokás azt feltételezni, hogy az a magyar közigazgatási kultúra fontos eleme lenne. Mégsem kerülhető meg az innovációs képesség fejlesztése a jövőben, hiszen a tömeges migrációtól a járványig a közelmúltban is számos olyan újszerű kihívást élt át és küzdött le a magyar közigazgatás, ami korábban ki nem próbált, be nem járatott szervezeti, személyi, technikai megoldások tömegét követelte. A műben feldolgozott és közreadott kutatás a bürokratikus környezetben és az örökölt szervezeti kultúrán belül meglévő innovációs készséget, hajlamot statisztikai elemzés útján ragadja meg, bemutatva, hogy annak ellenére, hogy közigazgatási kultúránktól és az arra épült intézményi-jogi környezettől meglehetősen idegen az innovációs képesség növelése, az innováció egyes személyi előfeltételei rendelkezésre állnak, ebből következően fejleszthetők is.

Bízva abban, hogy a mű megközelítése és a szerző által idézett adatok hozzájárulhatnak a soron következő közigazgatás-fejlesztési feladatok megoldásához, a művet – jelen kiadásban – szabadon kereshető formában, elektronikus úton tesszük közzé.

Dr. Gellén Márton: Innovatív közigazgatás?
A hazai közigazgatási kultúra, motiváció és mobilitás vizsgálata