„Erős belépő” a hivatás gyakorlásába… Takács Erika, a GFE hallgatója nyerte a 2021. évi Rózsa Borka-díjat

A Rózsa Borka-díjat Rózsa Györgyné óvodapedagógus emlékére és hivatása tiszteletére alapították 1990-ben. Azóta a szakmai kuratórium minden évben versenyt hirdet, amelyre az ország valamennyi óvodapedagógus-képző intézménye egy-egy végzős hallgatót nevezhet. A díj nagy jelentőségű az óvodapedagógusok képzésében, pályájuk indulásában, ezért a díjátadás hagyományosan a győztes hallgató egyetemének, főiskolájának legfontosabb eseményén, a diplomaátadó ünnepségén történik. Ez kifejezi az intézmény, valamint a pedagógusjelölt kiváló teljesítményének a szakmai közösség előtti elismerését.

Takács Erika, a Gál Ferenc Egyetem óvodapedagógus szakos hallgatója nyerte el a Rózsa Borka Alapítvány 2021. évi országos versenyének díját. Magyarország óvodapedagógus egyetemeinek, főiskoláinak hallgatói mérik össze minden évben szakmai felkészültségüket, amit az alapítvány hét fős szakmai kuratóriuma értékel és dönt a díj odaítéléséről. A verseny jeligés, így a kurátorok nem tudják, mely intézmény hallgatójának dolgozatát olvassák, értékelik. Az idén a zsűri a Gál Ferenc Egyetem hallgatójának munkáját ítélte a legszínvonalasabb szakmai teljesítménynek és a díjra érdemesnek. 2021-es verseny témája a szabad játék volt, annak megoldásai, módszertanátt tárgyalták a csoportos és egyéni fejlődés kibontakoztatásár.

Idén a pandémia miatt elmaradtak a nyilvános ünnepségek, ezért egy erre szervezett szakmai eseményen június 25-én került sor Szarvason a Rózsa Borka-díj átadására. Dr. Rózsa Gábor alapítványi elnök felhatalmazásával az elismerő oklevelet és a pénzjutalmat Bíró Gyula kurátor adta át, mellette a GFE Pedagógiai Karát képviselő Dr. Katona Krisztina dékán, valamint a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének szakvezetői kara részéről Huszár Istvánné gyakorlati képzés vezető jelent meg és köszöntötte intézményeik képviseletében a díjazott Takács Erikát. Az Egyetem méltán büszke a pedagógusképzésben szerzett jó hírnevére, aminek fontos építője a szarvasi campus hallgatójának mostani sikere is.

A díjazottról

Takács Erika 1999-ben született Mezőtúron. Jelenleg Dévaványán él, ahol általános iskolai és művészeti iskolai tanulmányait is végezte. Mintegy tíz éven keresztül lelkes tagja volt a helyi néptánccsoportnak, de belekóstolt a színjátszásba, éneklésbe, és a képzőművészetek világába is. Az érettségit az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban szerezte meg, majd a Gál Ferenc Egyetem szarvasi pedagógusképző campusán folytatta tanulmányait óvodapedagógus szakon. Közben 2019-ben Csoportos Fitness Instruktori képesítést is szerzett Budapesten. A sport, a mozgás szeretete kisgyermekkora óta része az életének. 2013 óta tart aqua fitness foglalkozásokat, valamint fitness órákat is. 2021-ben jeles oklevéllel zárta óvodapedagógus tanulmányait Szarvason. Párjával Dobozon tervezik a közös jövőt.

Interjú a Rózsa Borka-díjas Takács Erikával
Írta: Bíró Gyula kurátor, c. docens
GFE képzésfejlesztési igazgató, a Gyakorlóintézmény igazgatója

Nagy örömöt hozott az a pillanat, amikor kurátorként megtudtam, hogy kit is rejtett a 2021. év Rózsa Borka-díj győztesének jeligéje, mert a díjazott örömében az alma mater szarvasi Pedagógiai Kara és Gyakorlója részéről is osztoztam. Osszál meg velünk néhány gondolatot sikeres dolgozatodról! Milyen problémákra reflektáltál? 

  • A Rózsa Borka Alapítvány versenyének témája a szabad játék köré szerveződött. Pontosabban, be kellett mutatnom, hogy miként tudom elősegíteni a szabad játék pszichikus szükségleteinek érvényesülését, illetve azokat a megoldásokat, amik a csoportos és az egyéni fejlődést egyaránt segíthetik. Az óvodásoknak nagyon fontos a szabad játék, ám úgy gondolom, hogy a sokféle tevékenység között nem marad erre elég idejük. Dolgozatomban a szabad játék módszertani magyarázata és a neves elméletalkotók gondolatai után igyekeztem saját tapasztalataimat bemutatni, amelyekre az egyetemi évek alatti gyakorlatokon tettem szert. A szabad játék számos módszertani szempontját ismertettem, amiket összekapcsoltam az óvoda szokás- és szabályrendszerével is, hogy minél teljesebb képet kapjunk a játék jelenlétéről és fontosságáról.

Hogyan látod a szabad játék szerepét az óvodapedagógiában? Milyen módszertani tartalmai voltak dolgozatodnak?

  • Mindenhol törekedtem az elméleti részek alátámasztására egy gyakorlati példával, ezzel is megmutatva a játék sokszínű és változatos lehetőségeit. Amikor a különböző megoldási lehetőségek megfogalmazásához értem, kicsit megálltam. Egy pillanatra becsuktam a szemem, és próbáltam visszagondolni arra, hogy milyen is volt óvodásnak lenni. Felidéztem, hogy mik voltak számomra azok a momentumok, amik igazán örömet okoztak és amiket varázslatosnak láttam, és hogy mely pillanatok voltak azok, amikor igazán el tudtam mélyedni a játékban. A következőkben ezeket az érzelmi töltetű gondolatokat foglaltam írásba, melyekben helyet kapott a szabad felfedezés, a művészetek jelenléte és természetesen a mozgás is, ami a legközelebb áll a szívemhez.

Hogyan emlékszel vissza a versenyre?

  • A verseny kezdetén nagyon izgatott voltam, és kíváncsian vártam, kik lesznek a versenytársaim és hogy kik fogják értékelni a dolgozatokat. A zsűri az óvodapedagógiai szakma jeleseiből állt: Dr. Bakonyi Anna ny. docens, Benyusné Szász Mónika óvodapedagógus és mint egykori díjazott, Egyed Zsuzsanna pedagógiai szakértő, gyakorlati képzés vezető, Körmöci Katalin főszerkesztő, mesteroktató, Dr. Villányi Györgyné főszerkesztő, docens, Bíró Gyula igazgató, docens, aki egykori díjazott is volt.

A rövid bemutatkozások után mindenki nekilátott az írásnak, amire három órát kaptunk. A verseny sajnos online formában zajlott a vírushelyzet miatt, de a személyes percek mindenkit kárpótoltak egy kicsit. A versenyen nagyon jól éreztem magam, és végig bennem volt, hogy bárcsak módszertanilag helytálló és értékes gondolatokat tudjak megfogalmazni, úgy, hogy azok a személyiségemet is tükrözzék.

Hogyan érezted magad a versenyen? Mit jelent számodra, hogy Rózsa Borka-díjas vagy?

  • Számomra már az is megtiszteltetés volt, amikor megtudtam, hogy az Egyetem a Gyakorló javaslatára engem jelölt, hogy én képviseljem az intézményünket ezen a rangos versenyen. Mikor egy délután azt a hírt kaptam, hogy én lettem verseny győztese, először ezt egyszerűen hihetetlennek tartottam, el is érzékenyültem. Az, hogy a kuratórium az én dolgozatomat tartotta a legjobbnak, hatalmas megtiszteltetést jelent számomra.

Pályakezdő óvodapedagógusként hogyan képzeled el munkába állásodat? Milyen kihívásokat látsz? Mi az, amit szeretnél megvalósítani az előtted álló szakmai életutadon?

  • Szeptemberben a békéscsabai Lencsési Óvodában fogom megkezdeni pedagógusi munkámat, amit izgatottan várok. Rengeteg kihívás lesz előttem, és számtalan lehetőség is, melyek által próbálok mindig előrehaladni és fejlődni. Az a legnagyobb szívügyem, hogy a gyermekekkel megszerettessem a mozgást. Hiszen a mozgásnak számtalan fejlesztő hatása van, amikkel együtt mellett belsővé is kell tenni a mozgás adta örömöt. A későbbiekben e területen szeretnék további ismeretekre szert tenni, hogy minél szélesebb látókörben tudjak mozogni. Ilyen távlati tervek között szerepel egy második diploma, illetve a gyermek aerobic oktatói képzés is.

Most, hogy átvetted diplomádat, már kollégaként beszélgetünk. Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Mik foglalkoztatnak téged ebben a „legszebb korban”?

  • A nyár folyamán próbálok egy kicsit feltöltődni, új energiákat mozgósítani, hogy szeptemberben újult erővel vágjak bele az életem következő, egyben legmeghatározóbb szakaszába. A szabadidőm nagy részét az újonnan elkészült közös otthonunk csinosítása teszi ki, emellett pedig próbálok olyan dolgokra is időt fordítani, amikre a vizsgaidőszakban kevesebb időm jutott, mint a sportolás, festés, kirándulás.

Kiknek szeretnél köszönetet mondani a díj átvétele kapcsán?

  • Szeretnék köszönetet mondani a családomnak és páromnak, akik végig támogattak a tanulmányaim során és mindig biztattak arra, hogy próbáljam ki magam minél több mindenben, hogy megtaláljam az utam és fejlődni, tanulni, tapasztalni tudjak. Szeretném megköszönni az egyetem oktatóinak, vezető tanárainak, hogy segítették elméleti munkámat, illetve szeretnék köszönetet mondani minden óvodapedagógusnak, akikkel a tanulmányaim során együtt dolgozhattam, akik megmutatták a szakma szépségeit, rejtelmeit, és tapasztalatikkal segítették az ötlettáram gazdagítását is. Egy Jamie Paolinetti idézettel szeretnék köszönetet mondani, ami a tanulmányaim alatt mindig motivált: „A korlátok csak a fejekben élnek. Így, ha használjuk a képzeletünket, a lehetőségeink korlátlanná válnak.”

 

További hírek