A Gál Ferenc Egyetem pünkösdi közösségi alkalmat szervezett május 23-án pünkösd ünnepére készülve. A közös elmélkedést Dr. Janka Ferenc rektorhelyettes tartotta a szegedi Teológiai Karon, ami más helyszínekről online is követhető volt.

—

Pünkösd
Dr. Janka Ferenc rektorhelyettes elmélkedése

A Pünkösd szavunk a „pentekosztész” görög szóból származik, ami ’ötvenedik’-et jelent. Krisztus feltámadását, vagyis a húsvét vasárnapját követő ötvenedik napon ünnepeljük a Szentlélek kiárasztásának ünnepét és az Egyház születésnapját.

A Szentlélek az Atya és a Fiú mellett a harmadik isteni személy. A rendszeres hittan, a dogmatika egy önálló teológiai traktátusa a Pneumatológia foglalkozik vele. Emberi értelmünkkel talán a legnehezebben elgondolható, hiszen a fényhez hasonlít. A fénnyel kapcsolatban pedig tudjuk, hogy sohasem magát a fényt látjuk, hanem az általa megvilágított dolgokat. A modern fizika a fény titkát egymást kölcsönösen kiegészítő és kizáró elméletekkel írja le. Egyszerre állítja róla, hogy részecske természetű, illetve, hogy elektromágneses hullám. A komplementaritás-elméletnek elnevezett tudományos belátás azt az igazságot erősíti meg, hogy a valóság mindig több, mint a róla alkotott fogalmaink. A természet kifürkészhetetlenül gazdagabb, mint a tudomány mai állása szerinti azt leíró természeti törvényeink.

Ezért nem kell akkor sem megijednünk, amikor a Szentírás a legkülönbözőbb hasonlatokkal közelíti meg a Lelket. Ilyenek a fémet megtisztító, emésztő tűz, vagy a lámpában világító láng. A fizikai fény, az értelem és a hit fénye. Az éltető és termékenyítő víz, a romolhatatlanság és a gyógyítás olaja, vagy az ünnep illatos kenete. A szelídség és a béke galambja. A szél, amiről nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy…

Isten titkával kapcsolatban Berzsenyi a Fohászkodás című versében így ír:

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

A Szentírás a Szentlélekről elsősorban az üdvösség történetében betöltött szerepe kapcsán beszél.  Isten Lelke már a teremtéskor „ott lebeg a vizek felett”. Az ember orrába lehelt élet lehelete által lesz az ember élőlénnyé. Az Úr Lelke vezeti a prófétákat. Ő irányítja a nép vezetőit, a bírákat és a királyokat. Ő a bűnbánat és a bűnbocsánat Lelke is. Izajás próféta jövendölése szerint a Messiáson is az Úr lelke nyugszik, ő a neki adott ajándékok forrása.

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek.” (Iz 11,1-4)

Nagyon beszédes, hogy a karácsonyra váró adventi időszakban olvassuk Izajás messiási jövendöléseit. A Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriától született Krisztus egész létét átfogja a Szentlélek. Nyilvános működése kezdetén ezért is olvassa Jézus a názáreti zsinagógában Izajás jövendölését: „az Úr lelke nyugszik rajtam. Ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek és meggyógyítsam a megtört szívűeket…” A felolvasást ezzel a kijelentéssel zárja: „Ma beteljesedett az Írás”.

A Lélek ösztönzésére megy aztán a pusztába, ahol megkísérti a Sátán a csak a saját szükségletére előteremtett kenyér, a vakmerő bizakodás és a hatalommal való visszaélés kísértéseivel. A Lélek segítségével áll ellen a kísértésnek. A Lélek bölcsességével tanít és hatalmával tesz csodákat. A Lélek erősíti meg a szenvedésben. A Lelket adja át a kereszten, a Lélek erejében támad fel. A bűnbocsánat Lelkét adja meg az apostoloknak. Negyven nap múlva aztán felmegy az Atyához, hogy a Paraklétoszt, a vigasztaló és pártfogó Szentlelket elküldje. A Lélek tevékenysége és kiáradása nem egy pontszerű esemény, hanem egy hosszú folyamatnak a kiteljesedése, amely ekkor sem ér véget. Hiszen a Szentlélek vezeti az Egyházat és személy szerint bennünket is az igazság teljessége felé.

A Messiásra kiáradó Lélek ajándékai aztán a teológiai hagyományban önálló egységként is megjelennek. A kegyelem megnyilvánulásai, amelyek az embert tanulékonnyá teszik a Szentlélek indításainak követésében. És az erkölcsi életet támogató maradandó készségek.

Az egyes adományok nekünk is szólnak. Bennünket is alakulásra hívnak és ha engedjük, akkor alakítanak is.

• A bölcsesség Lelke megtanít arra, hogy nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem aki tudja, hogy mitévő legyen. Platón belátásához kapcsolódóan a Lélek vágyat ébreszt a bölcsességre. Mert aki már bölcs, az nem vágyik erre. Az ostoba pedig nem is tudja, hogy híjával van annak. Az isteni bölcsesség pedig megtanít becsülni a földi értékeket és életet, de felébreszti bennünk a nem mulandó értékek és az örök élet utáni vágyat is.
• Az értelem arra képesít, hogy az igazságokat valódi értelmük szerint fogjuk föl. Általa értjük meg, hogy a józan ész is az Isten ajándéka. Ezért, ha használjuk, Isten is megdicsőítjük vele. A hit pedig nem irracionális, vagyis értelmetlen, hanem értelem fölötti, supra-rationalis.
• A tudományLelke az igazság megismerésében vezet bennünket. Annak belátásában, hogy a tudomány és a hit forrása az Isten. A valódi tudomány és az igaz hit ezért nem mondhatnak ellent egymásnak. Az értelem megtisztíthatja a természetes vallásos hajlamot a babonától és a fanatizmustól. A hit pedig megszabadíthatja a tudományt a mindenhatóság illúziójától és az „amit lehet, azt szabad is” erkölcsi gátlástalanságától.
• A tanács Lelke a teendőink között igazít el. A szeretet érték- és időrendjét ismerve és figyelembe véve igazít el feladataink prioritásaiban.
• Az erősség Lelke állhatatossá tesz. Hogy Arisztotelész belátásához kapcsolódva el tudjuk kerülni a vakmerőség és a gyávaság szélsőségeit. Abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el és kreatív hűséggel fussuk be életpályánkat.
• A jámborság a mennyei Atya szabadító és szabad igent váró szeretetébe helyez és megőriz a bálványok követelte szolgalelkűségtől.
• Az istenfélelem nem az Istentől való félelem, hanem a szeretet minden képességünket mozgósító összpontosítása, hogy Isten segítségével a legjobbat hozzuk ki önmagunkból és ebben segítsünk másokat is.

Azt kívánom a Gál Ferenc Egyetem minden munkatársának és hallgatójának, hogy az Isten Szentlelke vezessen bennünket is, hogy ne látszat szerint ítéljünk és éljünk, hanem az igazság, a szeretet és az öröm Szentlelke töltsön el bennünket ne csak most, Pünkösd ünnepén, hanem egész életünkben.