Hirek

A tanári, nevelői hivatás „kap, de nem tart meg semmit sem”, kivéve a gyermeki mosolyt. Semmink nincs, semmire sem vágyunk, s mégis sokkal-sokkal gazdagabbak vagyunk, mint bárki más a világon, mert valami olyan csodálatos dolgot tehetünk, amely az adás gyönyörűségébe avat be bennünket. A mi hivatásunk kötelez bennünket, hogy minden nap szeretetmorzsákat, parányi csillanásokat meg-meg búvó tehetségeket, tehetségígéreteket, csipetnyi csodákat fedezzünk fel másokban, és adjunk tovább napról napra. Nehézségek mindig voltak, vannak, és lesznek is. A mi vállalásunk az alázaton, az iránymutatáson, a szeretettel nevelésen, és a bátorításon nyugszik. Pillanatok, amelyek megannyi „feladnánk” érzéskor felerősödnek, és tesszük tovább… Fénysugarak, hittel megélt parányi érzelem-zsongások, egy jobb, egy szebb, és egy tartalmas világ őrzőibe vetett hit. – köszöntötte a „Régi idők nevelői életfájánál” megjelenteket Bíró Gyula intézményvezető, c. e. docens.

Sajtómegjelenés: Newjság.hu