Hirek

November 6-án „Stigmatizáció, tradíció, jubiláció” címmel meghirdetett, interdiszciplináris konferencia keretében emlékeztek meg Assisi Szent Ferencről a Gál Ferenc Egyetem Teológiai Karán.
Az esemény résztvevői tizenkét, különböző tudományterületet képviselő előadó közreműködésével tekinthettek rá az itáliai származású szent 1224. szeptemberében megélt misztikus tapasztalatának hagyományára. Dr. Janka Ferenc, rektorhelyettes úr köszöntő szavai után a konferencia első szekciójában három ferences testvér – köztük a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány miniszter provinciálisa- beszélt. Berhidai Piusz, akinek Bonaventúra legújabb magyar nyelvű fordítását is köszönhetjük, arról szólt, hogyan ágyazódott a stigmatizáció eseménye a Ferencről írt életrajzi műbe. Varga Kapisztrán előadásában azt vizsgálta, milyen változásokat idézett elő a szent lelkében az, ahogyan Krisztussal találkozott, majd Kardos Csongor Jacopone da Todi megosztó személyiségét és irodalmi tevékenységét mutatta be, kiemelve a költő Ferenc által kapott szent sebhelyek témáját tárgyaló laudáit.
A kávészünetet követően a szentek tiszteletének történész szakértője, Klaniczay Gábor szakirodalmi áttekintését követően középkori prédikációk segítségével körvonalazta, hogy az adott korban hogyan vélekedtek e sajátos, jellegzetes életrajzi elemről. Falvay Dávid a széles körben ismert Fioretti és legkorábbi kézzel írott, magyar nyelvű könyvünk, a Jókai-kódex Szent Ferencre vonatkozó szövegeit a konferencia témáját szem előtt tartva vetette össze, majd Vass Erika a Néprajzi Múzeum munkatársaként beszélt arról, hogy az itáliai szent hatása Magyarországon elsősorban nem az emléknapjához kötődő néphagyományokban, hanem az Erdélyi Zsuzsanna által archaikusnak nevezett népi imádságokban fedezhető fel leginkább.
Az ebédet követő, harmadik szekcióban elsőként Gyertyános Éva tartott virtuális idegenvezetést La Verna kegyhelyén, ahol Ferenc „Tiberis és Arno között szerezte egy zord sziklán az utolsó pecsétet Krisztustól és két évig hordta teste” (Dante: Isteni színjáték, Paradicsom 11.). Fáy Zoltán a gyöngyösi ferences könyvtár gyűjteményében fellelhető, stigmatizációs ábrázolásokat magukban foglaló kötetek közül mutatott be néhányat. A résztvevők a metszeteket virtuális kiállítás formájában a konferencia szüneteiben is megtekinthették. Prokopp Mária művészettörténészként közelítette meg a témát és adott értékes szempontokat annak mélyebb megértéséhez.
Az utolsó szekció kutatói kifejezetten magyar vonatkozású előadásokat tartottak: Bobay Orsolya két 15. századi, nagy nevű ferences szerzetes prédikációinak sajátosságait vizsgálta, Kiss Norbert pedig elsősorban a szegedi közösség 21. század első évtizedeiben folyó megújulás célkitűzéseit, illetve azok megvalósulását mutatta be. A konferencia záró előadója Hernádi Mária volt, aki irodalmárként kortárs hazai költőnk, Lackfi János egyik kevésbé ismert kötetének versei segítségével a Ferenc által megélt tapasztalat 21. századi interpretációjára adott példát.
November 6-12-ig a Teológiai Kar közösségi terében egy kifejezetten erre az alkalomra készült fotókiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. A gyűjtés során olyan ma is a Ferences Rend használatában álló templomok, illetve kolostorok ábrázolásairól készültek felvételek, melyeken Szent Ferenc stigmatizációja látható.
A program tartalmas és gazdagító volt.
Az esemény megvalósulásáért köszönet az Egyetem vezetőségének és munkatársainak, a meghívott előadóknak, a nap moderátorának, Liszkai Tamásnak, és a konferencia résztvevőinek!