Hirek

„A legfontosabb, hogy közvetítsük a hit szépségét, Jézus megismerésének örömét. Ez azt jelenti, hogy mi magunk is megéljük, és osztozunk ebben a tapasztalatban.”

Fogadjuk szimpátiával és empátiával, hittel és reménnyel XIV. Leó pápát, hogy „Isten szolgáinak szolgájaként” személye, és szolgálata által egyetemi közösségeinkben is egyre teljesebben megvalósulhasson a békében, igazságosságban és szeretetben kibontakozó egység.

(Janka Ferenc rektorhelyettes)

2025. május 8-án a Sixtus kápolna kéményéből felszálló a fehér füst jelezte, hogy a konklávé Róma 267. püspökévé választotta Robert Francis Prevost bíborost, aki a XIV. Leó nevet vette fel. Az új pápa elődeinél sokkal hosszabb ideig csendben, elérzékenyülve állt a Szent Péter bazilika erkélyén, mielőtt a feltámadt Krisztus tanítványainak szóló köszöntésével – pápapként először – megszólította volna a világot: „Béke legyen mindnyájatokkal!”

Róma új püspöke az első ágostonos rendi, és az első észak-amerikai származású pápa. 1955-ben született Chicagóban, francia–olasz–spanyol felmenőkkel. Matematikát és filozófiát tanult, majd Rómában szerzett kánonjogi doktorátust.
Több mint egy évtizeden át szolgált Peruban misszionáriusként, plébánosként és teológiai tanárként. Később az ágostonos rend legfőbb elöljárójává választották (2001–2013), majd Chiclayo püspöke lett. 2023-ban Ferenc pápa kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává, majd 2024-ben bíborossá. Nevét valószínűleg a béke és igazságosság pápájaként ismert XIII. Leó pápa után vette. Jelmondata: „In Illo uno unum” – „Abban az egyben legyünk egy” (Szent Ágoston).

Személyes tapasztalatait Észak- és Dél-Amerika társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális és vallási életének testközeli ismeretéből meríti. Tanulmányai révén – a matematika józan racionalitása, a filozófia egyetemes összefüggéseket látó és láttató készsége, a teológia Isten és az ember misztériumára nyitott empátiája és az egyházjognak az üdvözítő szeretet legfőbb elveit a hétköznapi élet gyakorlati kihívásai között megvalósítani szándékozó rendje – hatnak rá. Angol anyanyelve mellett, kiválóan beszél spanyolul, portugálul és olaszul, olvas németül és latinul. Az Ágoston Rendi Misszionáriusok legfőbb elöljárójaként 50 országban járva tartott kapcsolatot szerzetesi közösségeikkel. Olyan ember, akit a gondviselés egy globális kontextusban szolgáló egyház előtt álló kihívások kiváló ismerőjeként, az Isten és az ember, valamint az emberek egymás közötti egységének jele és előmozdítója lehet.
Lelki arculatáról szóló beszámolók szerint szolgáló vezető, aki nem a hierarchiában rejlő hatalmat, hanem az emberek közötti jelenlétet keresi. A misszióban eltöltött évei alatt kis falvakban tanított, gyóntatott, együtt evett a szegényekkel. Az egyszerűség embere: ritkán viselt főpapi öltözetet; gyakran látták nyitott ingben, gyerekekkel labdázni egy templomudvaron. Belső békére törekvő lélek: a csend, az imádság és a testvéri párbeszéd híve. Úgy tartja, Isten leginkább a csenden keresztül szól.
Tőle származó idézetek:
– Krisztus nem azt kérdezi: milyen címeid vannak, hanem: kinek mostad meg a lábát?
– Periféria nem csak földrajzi fogalom. Ott kezdődik, ahol az emberek úgy érzik, nem számítanak.
– Az Egyház akkor lesz hiteles, ha jobban hallgat, mint beszél.
– Nem reformálni akarom az egyházat, hanem visszatalálni vele a forráshoz: Jézushoz, aki szamárháton jött be a városba, nem hintóval.
– A hatalom próbája: tudsz-e térden állva szeretni.

A püspöki dikasztérium prefektusaként egy ars poetica-ként is értékelhető interjúban a következőket mondta a püspök feladatáról:
„Először is, »katolikusnak« kell lenned: a püspök néha kockáztatja, hogy csak a helyi dimenzióra koncentrál. De jó, ha egy püspöknek sokkal szélesebb látóköre van az Egyházról és a valóságról, és megtapasztalja az Egyház ezen egyetemességét. Szükség van arra is, hogy képesek legyünk másokra odafigyelni és tanácsot kérni, valamint pszichológiai és lelki érettséggel rendelkezzünk. Az identitás alapvető eleme a pásztori mivolt, aki képes közel lenni a közösség tagjaihoz, kezdve a papokkal, akik számára a püspök atya és testvér. Ezt a közelséget mindenkihez megélni anélkül, hogy bárkit is kizárna.
A tekintélyünk az, hogy szolgáljunk, elkísérjük a papokat, pásztorok és tanítók legyünk. Gyakran foglalkozunk a tanítással, azzal, hogyan éljük meg hitünket, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy elsődleges feladatunk az, hogy megtanítsuk, mit jelent ismerni Jézus Krisztust, és tanúságot tenni az Úrhoz való közelségünkről. Ez az első: közvetíteni a hit szépségét, Jézus megismerésének szépségét és örömét. Ez azt jelenti, hogy mi magunk is megéljük, és osztozunk ebben a tapasztalatban.”

A kép forrása .