Hirek

Rendkívüli érdeklődés, teltház és inspiráló, oldott hangulat jellemezte a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület 2026. október 21-én megrendezett Országos Óvodapedagógiai Konferenciáját. A budapesti szakmai nap fókuszában a „Jövőkép az óvodapedagógiában: szakmai válaszok a rendszerszintű kihívásokra” elnevezésű program állt, amely a koragyermekkori nevelés legégetőbb, mindennapi és strukturális kérdéseit járta körül.
A rendezvény plenáris előadói Dr. Kereki Judit államtitkár, Bíró Gyula főigazgató, c. egyetemi docens, Dr. Bakonyi Anna c. főiskolai docens, pedagógiai szakértő, valamint Bocsiné Percze Andrea főigazgató, óvodai szakértő voltak. A konferencia levezető elnöki feladatait Bíró Gyula látta el.
Bíró Gyula nyitógondolatában hitet tett a hivatásukat elhivatottan gyakorlók mellett, kiemelve: a világot nem azok viszik előre, akik valakik szeretnének lenni, hanem azok, akik mindennap csendben teszik a dolgukat, belépnek a csoportszobákba, osztálytermekbe, és ott alkotnak, varázsolnak.
„Ti pontosan ezt teszitek… Mentsük – vagy őrizzük – meg a magyar óvodát – iskolát! Alkossatok! Alkossatok és alkossatok!” – fogalmazott a hivatás hétköznapi hőseit köszöntve.
Bíró Gyula „Az »óvodásabb óvoda és az óvodásabb iskola« mint szakmai válasz a koragyermekkor pedagógiájának újraértelmezéséhez” címmel tartott előadást. Dinamikus prezentációjában a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás kérdéseit is áttekintette. Az előadó – a GFE PK Nevelés- és Társadalomtudományi Tanszékének oktatója, a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének főigazgatója – az oktatási rendszer defektusait, a PISA-mérések történelmi mélypontjait és a hátránykompenzáció hiányát állította szembe a koragyermekkor valós szükségleteivel. Rámutatott a demográfiai kihívásokra, a mindennapi feszültségekre, a generációs ellentétekre, az esélyek egyenlőtlenségére és a „papírpedagógiára”. Élesen bírálta az óvodát nem ismerő iskola-előkészítés túlhangsúlyozását, az iskolához való alkalmazkodás önalávető rutinját, a nulladik évfolyam bevezetésének gondolatát, valamint a rendszer széttagoltságát és a törvényszerű szinergiák kihasználatlanságát.
Összefoglalta az „óvodásabb óvoda” ismérveit és elvárásait: ez a szemlélet megszabadítja az intézményeket a kényszeres iskolai megfeleléstől, gátat szab az iskolakultúra „óvodaverziójának”, és következetesen védi a játékot, az érzelmi biztonságot, valamint az egyéni érési ütemet. Ezzel párhuzamosan az alsó tagozatnak is átmenetet támogató, „óvodásabb iskolaként” kell megújulnia. A megújuló alapprogram kapcsán a szubszidiaritást, a részvételiséget és az új modell három pillérét emelte ki, végezetül bemutatta a pedagógusképzés jelenlegi tendenciáit, kihívásait és elkerülhetetlen megújulási kényszerét.