Hirek

A Gál Ferenc Egyetem és a krakkói Ignatianum Egyetem együttműködésének újabb jelentős állomásaként 2026. október 19-én nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Krakkóban a mohácsi csata ötszázadik évfordulója alkalmából. A tanácskozás a Gál Ferenc Egyetemen október 14-én megrendezett szegedi konferencia folytatása és tudományos párja volt. A két rendezvény egyúttal a magyar és a lengyel egyetem között idén júniusban megkötött együttműködési megállapodás első közös tudományos eredményei közé tartozik.

A Lengyelország és Magyarország Mohács után – Kelet-Közép-Európa a változások és a történeti folytonosság perspektívájában című nemzetközi konferenciának a krakkói Ignatianum Egyetem adott otthont. A rendezvény Magyarország Krakkói Főkonzulátusa és a Lengyel Köztársaság Szegedi Konzulátusa védnökségével valósult meg, Gerencsér Tibor főkonzul és Karol Biernacki tiszteletbeli konzul támogatásával.

A krakkói tanácskozás szervesen kapcsolódott a Gál Ferenc Egyetemen október 14-én Mohács 500 – Magyarország és Európa a Jagelló-kor végén. Diplomácia – politika – történeti emlékezet címmel megrendezett nemzetközi konferenciához: míg a szegedi rendezvény elsősorban a mohácsi csatát megelőző évtizedek diplomáciai, politikai és kulturális kapcsolatrendszerét vizsgálta, a krakkói konferencia a csatát követő korszak átalakulásaira, a magyar–lengyel kapcsolatok alakulására és a történeti folyamatok hosszú távú következményeire összpontosított.

A két konferencia így egymást kiegészítve kínált átfogóbb értelmezési keretet a közép-európai történelem egyik meghatározó fordulópontjához, egyúttal jól példázta azt a nemzetközi tudományos együttműködést, amelynek keretében a Gál Ferenc Egyetem egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki európai partneregyetemeivel. A szegedi konferenciába a római Pápai Szalézi Egyetem is bekapcsolódott, tovább bővítve a közös tudományos kezdeményezés nemzetközi horizontját.

A krakkói konferenciát Tomasz Homa SJ, az Ignatianum Egyetem rektora, Gerencsér Tibor főkonzul, Karol Biernacki tiszteletbeli konzul és Janka Ferenc, a Gál Ferenc Egyetem rektorhelyettese nyitotta meg.

Janka Ferenc rektorhelyettes úr köszöntőjében a történelmi emlékezés erkölcsi és spirituális dimenzióira irányította a figyelmet. József Attila A Dunánál című költeményéből kiindulva, Szent II. János Pál pápa gondolatiságához kapcsolódva hangsúlyozta a történelmi emlékezet megtisztításának fontosságát. A múlt közös feldolgozása nem merülhet ki az események tudományos feltárásában: szükség van a történelmi sérelmekkel való őszinte szembenézésre, a kölcsönös megértésre és a kiengesztelődés készségére is. A közös történelmi örökségből fakadó feladatok rendezése végső soron nem csupán emberi erőfeszítés, hanem az isteni kegyelem segítségével válhat teljessé.

A rektorhelyettes gondolatai különös jelentőséget kaptak egy olyan konferencián, amelynek középpontjában a magyar és a lengyel történelem egyik közös tapasztalata, Mohács emlékezete állt. A történelmi múlt tudományos megismerése ebben az összefüggésben nem pusztán a múlt értelmezését, hanem a nemzetek közötti párbeszéd és a közös európai jövő építését is szolgálja.

A konferencia plenáris előadását Papp Sándor, a Szegedi Tudományegyetem professzora tartotta Magyarország, a Habsburg–Valois-konfliktus és az Oszmán Birodalom közötti helyzetéről. A tanácskozáson magyar, lengyel és romániai egyetemek kutatói vizsgálták a mohácsi csata diplomáciai, dinasztikus, társadalmi és kulturális következményeit. Az előadások többek között a Jagelló-udvar politikájával, a Habsburg–Szapolyai-konfliktussal, a törökellenes diplomáciával, a történetírás változó értelmezéseivel, valamint a Corvina-könyvtár Mohács utáni sorsával foglalkoztak.

A Gál Ferenc Egyetemet Róth Márton kül- és közkapcsolati igazgató képviselte előadóként, aki Mohács árnyékában: királynéi reprezentáció és udvari kultúra Carafától Bona Sforzáig címmel tartott előadást. A reneszánsz udvari kultúra erkölcsi és reprezentációs normáit Diomede Carafa Aragóniai Beatrix számára írt De institutione vivendi című traktátusából kiindulva vizsgálta, majd ezeket Bona Sforza lengyel királyné udvari reprezentációjával vetette össze. Amedeo Quondam és Vígh Éva udvarkultúra-kutatásaihoz kapcsolódva az előadás központi tézise az volt, hogy a reprezentáció nem pusztán a társadalmi rang külső megjelenítése, hanem az erkölcsi normák és a hatalmi legitimáció közötti közvetítés eszköze: az éthosz a habitusban ölt formát, a reprezentáció révén társadalmilag felismerhetővé válik, és ezáltal az uralkodói status és a kratosz, vagyis a hatalomgyakorlás részévé lesz. Beatrix és Bona Sforza példája így nem közvetlen hatástörténeti kapcsolatot, hanem az itáliai reneszánsz udvari kultúra közép-európai folytonosságát és a magyar–lengyel dinasztikus kapcsolatok kulturális dimenzióját világította meg.
A krakkói konferencia különösen fontos állomása a Gál Ferenc Egyetem nemzetköziesítési törekvéseinek. Az Ignatianum Egyetemmel 2026 júniusában ünnepélyesen megkötött együttműködési megállapodás rövid idő alatt kézzelfogható tudományos eredményeket hozott. A rendezvény egyúttal alkalmat teremtett arra is, hogy a Gál Ferenc Egyetem delegációja az egyetem dékánjainak javaslatai alapján megbeszélést folytasson Tomasz Homa SJ rektorral az intézményközi együttműködés további elmélyítésének lehetőségeiről, különös tekintettel a közös tudományos és oktatási kezdeményezésekre. A szegedi és a krakkói konferencia így azt is jól példázza, hogy az intézmények közötti partnerség nem csupán formális kapcsolat, hanem közös szakmai célokra, tudományos párbeszédre és hosszú távú együttműködésre épülő, folyamatosan fejlődő kezdeményezés.

A Lengyelország és Magyarország Mohács után – Kelet-Közép-Európa a változások és a történeti folytonosság perspektívájában című nemzetközi konferencia teljes programja ITT elérhető.